Megérte-e Könyvhétre menni?

A Könyvhét június 13-án volt, szóval már jóideje, de mostanra jutottam el addig, hogy az összes ott beszerzett példányt elolvassam. A bejegyzés célja az, hogy lássam milyen arányban jöttek be az ott megvásárol könyvek, melyiket bántam meg és melyik kerül fel a polcra végérvényesen. Kis minikritikák után írok egy pontszámot is mindhez, hogy hasonlítgatási alapom legyen.

01. Galadriel Waters – Astre Mithrandir: Roxfort titkai

Nem volt rossz, már régóta vágytam rá, de elég jó a memóriám, és emlékeztem az első négy Harry Potter rész összes momentumára, így az összefoglalásoknak nem túlságosan örültem, sajnos elég nagy részt csak ez foglalt el a könyvből. 3.5 pont

02. J. K. Rowling: Harry Potter and the Half-Blood Prince

Nem tudok (még) angolul, de 700 forintért nem tudtam otthagyni. Viszont mivel magyarul már olvastam, tudom mire lehet benne számítani. 5 pont

03. J. K. Rowling: Harry Potter and the Deathly Hallows

Ugyanaz, mint az előző. Pontban is. 5 pont

04. Sarah Blakley-Cartwright: A lány és a farkas

A film sem nyerte el teljesen a tetszésemet, de azért megpróbálkoztam a könyvvel. Mivel a film alapján íródott, és nem fordítva, hát olyan is lett, amilyenek az ilyenek lenni szoktak. Szörnyű. Van pár plusz jelent a filmhez képest, de azok szörnyűek és semmit nem tesznek hozzá a történethez (vagy csak hülyeséget). A kedvencem pedig az volt, hogy néha teljesen elfelejtette az írónő, hogy nem a jelenben játszódik a történet és olyan dolgokat tettek/mondtak a szereplők, amik inkább a mai évszázadra jellemzőek. 1 pont

05. C. S. Lewis: A csendes bolygó

A Narnia krónikái után úgy döntöttem még egy kicsi C. S. Lewis jöhetne, de ez nagyon nem jött be. Voltak benne érdekes dolgok, de annyira azért nem foglalkoztatott a történet, mint vártam volna. 1 pont

06. C. S. Lewis: Perelandra

Természetesen A csendes bolygó egy trilógia első kötete volt és én rögtön beszereztem a 2. részt is, ami ugyanolyan volt, mint első rész. Azt hiszem a befejezést már nem fogom elolvasni. 1 pont

07. Katherine Paterson: Híd Terabithia földjére

A film vicces volt, de egyben szomorú is. Szerencsére(?) a könyv is ilyen. Aki látta/olvasta, tudja miről beszélek. 4 pont

08. Ernest Cline: Ready Player One
Erről már nyilatkoztam. Itt elérheted. 5 pont

09. Izing Róbert: Támadás az űrből!

Ritkán olvasok magyar könyvet, előítélettel gondolok rájuk, mert biztos vannak, jó magyar könyvek, de kötelező olvasmányok alapból elveszik tőlük a kedvet. Hát ez se nagyon győzött meg, hogy nekem a hazai felhozatalból kellene válogatnom. Az elején jól indult, de aztán a felénél beleuntam. Próbált magyar lenni, de néha túl "beamerikásodott". 3 pont 

10. Ira Levin: Rosemary gyermeke

A horror mindig is érdekelt, de könyvekben még nem találkoztam olyannal, ami meg tudott volna rémíteni vagy más hasonló érzelmet előcsalni belőlem. Ez most sem sikerült, de ettől függetlenül érdekes kis olvasmány volt. 4 pont

11. Rebecca Donovan: Elakadó lélegzet

Sok jót hallottam előzőleg a könyvről, de felülmúlta a várakozásaimat. A szereplők kedvelhetőek, a történet izgalmas és gördülékeny. A szerelmi szál pedig még nekem is tetszett, pedig általában az okozza a legtöbb gondot egy YA könyvnél. 5 pont

12. Rebecca Donovan: Visszafojtott lélegzet

Egyből neki is kezdtem a folytatásnak, kicsit féltem, hogy nem lesz olyan, mint az első kötet, de ez a félelem alaptalannak bizonyult. A történet megint érdekes volt, a szerelmi szál még mindig élvezhető, úgyhogy jöhet a trilógia utolsó kötete. 5 pont

13. Stephen King: Minden sötét, csillag sehol

Sokakkal ellentétben én nem annyira szeretem King rövidebb könyveit, történeteit, inkább a hosszúak azok, amik tetszeni szoktak. Most is ez történt, valahogy egyik kisregény sem jött be túlzottan ebben a kötetben. Újra fogom valamikor olvasni, hátha csak rosszkor vettem kezembe. 3 pont 

14. Stephen King: A ragyogás

Alapmű, de nekem csalódás volt. Sok jót hallottam róla, de én a végére egyszerűen meguntam. Lehet túl sok Kinget olvastam mostanában vagy nem tudom, de nekem elég kiszámítható volt, ráadásul az se tetszett, hogy a vége pozitív lett, nekem nem annyira illett a hangulatához. 3 pont 

15. Stephen King: Joyland

Hogy azért ne csak rosszabb King könyveket soroljak fel, a Joyland nekem nagyon bejött. Kedveltem a főszereplő karakterét, bár King bácsi ehhez nagyon ért, és ez minden könyve esetében így van. A hangulata kiváló, egyedül a természetfeletti szál sikerült kissé furcsán, lezáratlannak éreztem. 4,5 pont

16. Isaac Marion: Eleven testek

A filmet előbb láttam, így kicsit bizonytalan voltam abban, hogy fog-e nekem tetszeni, mert egy-egy film után olvasott könyv már nem annyira szokott bejönni. Már ismerem a történetet, a szereplőket, a helyszíneket, de itt el tudtam vonatkoztatni, mert a könyv sokkal kidolgozottabb volt és nem igazán jutottak eszembe a film jelenetei olvasás közben. 4 pont

17. George R. R. Martin: Trónok harca

Erről is írtam már bővebben, itt olvasható. 4 pont

18. John Green: Alaska nyomában

Nem ezért a John Green könyvért indultam, inkább a Csillagainkban a hiba érdekelt, de az nem volt nem filmes borítósba és úgy nekem nem kellett. Nem tudom mit vártam történetileg (fülszöveget ugye nem olvasok), de sokkal jobban tetszett, mint amire előzetesen számítottam. Készül már a filmverzió is, és alig várom, hogy láthassam. 5 pont

(Mellesleg az én kötetem borítója teljesen rózsaszín, nem az, ami képen is van.)

19. Hugh Howey: A megoldás

A Siló történetéhez mindig is furán viszonyultam, mert annyira nem fogott meg a történet, és az író stílusával se nagyon voltam kibékülve. Ez már a 4. rész, szóval a sztori már eléggé a vége felé tart. Annyira nem volt jó, de rossz sem. Közepes. 3 pont

20. Hugh Howey: A hajótörött

A sorozat utolsó része(?) sem igazán jött be, ez is csak közepes lett. Ráadásul ugye nem kapott rendes lezárást, mert ezután van egy másik ehhez a világhoz tartozó sorozat, aztán egy különálló kötetben összekapcsolódik a kettő. 3 pont

21. Richard Matheson: Legenda vagyok

Kicsit meglepett, hogy a kötetnek csak a fele a Legenda vagyok, a többi novella. Az első felével nem is voltak gondok, de a novellás részből csak egy tetszett igazán, ami kicsit levett a kötet értékéből a szememben. Mellesleg a film és a könyv ég és föld. 3 pont

22. Daryl Gregory: Stony Mayhall második élete

A végére maradt a legmegosztóbb könyv, amit sikerült beszerezni. Az eleje nagyon tetszett, farmon élő család és az ő zombijuk története, de a felénél átment élő emberek kontra élőhalottak háborúskodásba, ami engem annyira nem fogott meg, inkább maradtam volna végig a farmon. Az első felére 5 pontot adnék, de a második egy gyenge 2-est érdemel, szóval összességében 3 pont.

Kis statisztika:
0,5 pont: -
   1 pont: 3 db
1,5 pont: -
   2 pont: -
2,5 pont: -
   3 pont: 7 db
3,5 pont: 1 db
   4 pont: 4 db
4,5 pont: 1 db
   5 pont: 6 db

Mint leszűrhető, pont a fele kapott 4-es vagy jobb értékelést, ami még engem is meglepett, mert rosszabb átlagra számítottam volna. Nem hiába van közepesből a legtöbb, általában mindig találok valami kivetnivalót a könyvekben, ráadásul hármasra pontozni a legkönnyebb, mert olyan semmilyen információt tartalmazónak gondolom. Nem volt rossz, de jó se, aztán kezdj ezzel az infóval azt amit akarsz.

Összegzésként leszögezhetjük, hogy megérte elmenni, mert jó könyvekkel gazdagodtam, jövőre is megyek, csak előtte még kirabolok pár bankot, hogy a következő nagy bevásárlást is finanszírozni tudjam.

James Dashner: Az útvesztő

Spoilerveszély!

 

Régóta szemeztem Az útvesztővel, de sose kerültem hozzá olyan közel, hogy meg is vegyem. Aztán jött az új, filmes kiadás, valamint maga a film is és úgy voltam, hogy mielőtt megnézném a moziba, kiolvasom a könyvet. Ezt már jó párszor el szerettem volna játszani, de sem a Ha maradnék, sem A beavatott, még a Csillagainkban a hiba előtt sem sikerült véghezvinnem, úgyhogy moziba se vándoroltam el rájuk. Most azonban sikerrel jártam és azt kell mondanom, hogy megérte. A következő poszt külön fog foglalkozni a filmmel, úgyhogy azt most nem keverném bele.

Általában nem szoktam fülszövegeket olvasni, de ennél a könyvnél tudtam, hogy milyen alaphelyzetre számítsak, valamint maga az útvesztő is eléggé felhúzta az érdeklődésemet a történet iránt. De épp ez lett a legnagyobb csalódás.

(A kötet talán mindenkinek ismerős, ha nem, akkor ide kattintva elérheti a molyos adatlapját. )

A Tisztás és a fiúk rész eléggé tetszett, de megmondom őszintén, folyamatosan csak arra vártam, hogy Thomas bemenjen végre az útvesztőbe. Aztán be is ment és hihetetlen módon túl is élte, pedig előtte senki másnak nem sikerült... Ilyenkor mindig elfog a kételkedés, hogy hát persze, hogy túlélte, főszereplő, nem is lehetett máshogy, ugyanakkor meg pont azért szól Thomasról a történet, mert ő a hős megmentő. De az, ahogyan legyőzte a Siratókat (vagy csak egyet?), nekem nem tetszett, elég általános volt, bárki megcsinálhatta volna, szóval csak simán szerencse volt az egész. Elég nehezen tudom elképzelni, hogy előtte ezt senki más nem tudta végigcsinálni, pedig biztosan voltak más okos és gyorsan futó fiúk is a „beragadva” oda estére.

Aztán ott volt a lány, Teresa. Számomra közömbös karakter se megkedvelni, se megutálni nem tudtam, csak volt. Sokkal kisebb szerepe volt, mint amire számítottam. Nagy pozitívum, hogy a szerelmi szál nem lett erőltetve, nem is volt rá szükség, mert a történet ezen kívül is megállta a helyét és érdekes volt. Gondolom a folytatásban ez változni fog.

A szereplők annyira nem lettek kedvenceim. A vége után pedig úgy éreztem Chuck alapból csak azért íródott meg, hogy drámaian elhalálozzon az utolsó oldalakon. Thomas majd jól megbosszulhatja, biztos ez lesz a kiszemelt célja ezután. Meg sokszereplős könyvnél, mikor ilyen kicsi helyen zsúfolnak össze sok embert, mindig az jut eszembe, hogy mi van azokkal, akiket meg sem említenek? Vicces lenne egy novellában elolvasni mit gondol egy ilyen „statisztaszereplő”, hogy mindenből kihagyják. Mindig a vezetésbe kerül a hős, még ha lentről is kezd, de utána gyorsan feltör. Érdekes lenne már egy olyan, amikor nem szivárog be a főnökséghez és alulról bomlasztja le a hierarchiát.

Az utolsó fejezet nekem annyira nem keltette fel az érdeklődést a következő kötet iránt, valahogy az se sikerült izgalmasra, volt már hasonló máshol is, csak itt más töltelékszavakkal töltötte ki az író a sablont, amit használt.  

Visszatérve magához az útvesztőhöz, nekem a kód megfejtése is elég általánosnak tűnt, tehát szerintem simán eszükbe juthatott volna, pláne, ha évek óta ötleteltek/ötletelhettek a dolgon. Leginkább logikátlanságokon, vagy figyelmetlenségeken bukik nálam egy pontot a könyv, így 4 pontot adok rá.

George R. R. Martin: Trónok harca

Spoilermentes kritika.

Senkinek sem kell bemutatni a Trónok harcát, mindenki ismeri már legalább az egyik „fajtáját”. Legtöbben a sorozatot nézik ugye, mert ahhoz nem kell órákig egy tégla nagyságú majdnem ezer oldalas könyv fölé görnyedve betűket bámulni. 

Én is először a sorozattal kezdtem még 4 éve, de a legtöbb emberrel ellentétben engem nem fogott meg és az első évad után azt mondtam, hogy „köszönöm, nekem ennyi bőven elég volt.” Aztán jött a 2. szezon és unalmamban belekezdtem, de a végén megint úgy voltam, hogy a 3. évadot már nem fogom nézni. De aztán folytattam. Nem sokáig, a 4. rész után újabb búcsút vettem a szériától, hogy aztán pár hónap később ezt a szezont is végignézzem. Aztán a 4. évadot már nézni akartam, mert itt eljutottam arra a szintre, hogy úgyis azt mondom, hogy nem nézem, aztán mindig behozom a lemaradást, akkor meg minek tegyem a kaszált sorozatok listájára. És mikor vége lett a 4. évad utolsó (szerintem borzalmas) epizódjának, arra gondoltam, hogy végre ez egy jó szezon volt. Szóval így állok most a sorozattal, jöhet, mert most már tényleg várom.

 

A Könyvhéten járva szereztem be a könyvformátumot, többek között azért, mert már régóta ki volt nézve (hátha jobb, mint a sorozat), és mert tudni akartam mi lesz a folytatásban. Akkor meg ugye nem ugorhattam neki rögtön a 4. vagy az 5. kötetnek, kezdhettem a könyveket is az elejéről. Sokan mondták, hogy nagyon jó és pörgős, szóval nagyon rákészültem az olvasásra. Számomra az sem baj, hogy hosszú, vagy ha sok szereplő van benne, mert általában azokat jó könyveknek szoktam bélyegezni. Azonban nekem a könyv se tetszett jobban, mint a sorozat.

Talán az egyik ok az, hogy már tudtam minden fordulatot és annyi újat már nem közölt velem, mint vártam volna. „Sajnos” túl jó az adaptáció. Gördülékeny és olvastatja magát, szóval nem mondom azt, hogy nem jó könyv, csak kétes érzéseim vannak. Ugyanazokat szerettem meg, mint mindenki és ugyanazokat gyűlöltem meg, mint mindenki.  Erről nem is beszélnék többet, ha valaki végiggondolja egyből rájöhet kik a kedvenceim, és a remélem hamarosan meghalnak listámon az első helyezettek. 

Egy karakter van, akit talán nem olyan sokan utálnak, de én nagyon meggyűlöltem, minden egyes fejezet, ami az ő szemszögéből íródott egyenesen irritált. Ő pedig nem más, mint Catelyn Stark. Megpróbálja egyben tartani a családját, közbe meg ő is tehet róla, hogy szétesik. Képmutató nőszemély. (A sorozatban számomra teljesen közömbös karakter volt.)

Két problémát, mondhatni hibát véltem felfedezni a könyvben. Első, hogy a kisebb karaktereket nem igazán teszi emlékezetessé, és ha felbukkant valaki, akkor mindig jól át kellett gondolnom, hogy az most fel-e bukkant már, vagy csak most mutatkozott be. A második pedig, hogy a halálesetek nekem nem voltak annyira drámaiak. De ez mind lehet a tv sorozat hibája, amitől láthatóan nem tudtam elvonatkoztatni, pedig általában el tudok.

Természetesen folytatom a könyvsorozatot is, de kicsit tartok tőle, hogy a 2. kötettel (és a 3. résszel is) ugyanez lesz a helyzet és már nem fogok meglepődni egy-egy haláleseten, mert már láttam azokat a tévében.

Értékelve 5 pontból 4-et biztosan megérdemel, nem nagy lett kedvenc, pedig arra számítottam. Majd a következő javít rajta.