George R. R. Martin: Trónok harca

Spoilermentes kritika.

Senkinek sem kell bemutatni a Trónok harcát, mindenki ismeri már legalább az egyik „fajtáját”. Legtöbben a sorozatot nézik ugye, mert ahhoz nem kell órákig egy tégla nagyságú majdnem ezer oldalas könyv fölé görnyedve betűket bámulni. 

Én is először a sorozattal kezdtem még 4 éve, de a legtöbb emberrel ellentétben engem nem fogott meg és az első évad után azt mondtam, hogy „köszönöm, nekem ennyi bőven elég volt.” Aztán jött a 2. szezon és unalmamban belekezdtem, de a végén megint úgy voltam, hogy a 3. évadot már nem fogom nézni. De aztán folytattam. Nem sokáig, a 4. rész után újabb búcsút vettem a szériától, hogy aztán pár hónap később ezt a szezont is végignézzem. Aztán a 4. évadot már nézni akartam, mert itt eljutottam arra a szintre, hogy úgyis azt mondom, hogy nem nézem, aztán mindig behozom a lemaradást, akkor meg minek tegyem a kaszált sorozatok listájára. És mikor vége lett a 4. évad utolsó (szerintem borzalmas) epizódjának, arra gondoltam, hogy végre ez egy jó szezon volt. Szóval így állok most a sorozattal, jöhet, mert most már tényleg várom.

 

A Könyvhéten járva szereztem be a könyvformátumot, többek között azért, mert már régóta ki volt nézve (hátha jobb, mint a sorozat), és mert tudni akartam mi lesz a folytatásban. Akkor meg ugye nem ugorhattam neki rögtön a 4. vagy az 5. kötetnek, kezdhettem a könyveket is az elejéről. Sokan mondták, hogy nagyon jó és pörgős, szóval nagyon rákészültem az olvasásra. Számomra az sem baj, hogy hosszú, vagy ha sok szereplő van benne, mert általában azokat jó könyveknek szoktam bélyegezni. Azonban nekem a könyv se tetszett jobban, mint a sorozat.

Talán az egyik ok az, hogy már tudtam minden fordulatot és annyi újat már nem közölt velem, mint vártam volna. „Sajnos” túl jó az adaptáció. Gördülékeny és olvastatja magát, szóval nem mondom azt, hogy nem jó könyv, csak kétes érzéseim vannak. Ugyanazokat szerettem meg, mint mindenki és ugyanazokat gyűlöltem meg, mint mindenki.  Erről nem is beszélnék többet, ha valaki végiggondolja egyből rájöhet kik a kedvenceim, és a remélem hamarosan meghalnak listámon az első helyezettek. 

Egy karakter van, akit talán nem olyan sokan utálnak, de én nagyon meggyűlöltem, minden egyes fejezet, ami az ő szemszögéből íródott egyenesen irritált. Ő pedig nem más, mint Catelyn Stark. Megpróbálja egyben tartani a családját, közbe meg ő is tehet róla, hogy szétesik. Képmutató nőszemély. (A sorozatban számomra teljesen közömbös karakter volt.)

Két problémát, mondhatni hibát véltem felfedezni a könyvben. Első, hogy a kisebb karaktereket nem igazán teszi emlékezetessé, és ha felbukkant valaki, akkor mindig jól át kellett gondolnom, hogy az most fel-e bukkant már, vagy csak most mutatkozott be. A második pedig, hogy a halálesetek nekem nem voltak annyira drámaiak. De ez mind lehet a tv sorozat hibája, amitől láthatóan nem tudtam elvonatkoztatni, pedig általában el tudok.

Természetesen folytatom a könyvsorozatot is, de kicsit tartok tőle, hogy a 2. kötettel (és a 3. résszel is) ugyanez lesz a helyzet és már nem fogok meglepődni egy-egy haláleseten, mert már láttam azokat a tévében.

Értékelve 5 pontból 4-et biztosan megérdemel, nem nagy lett kedvenc, pedig arra számítottam. Majd a következő javít rajta.