Ernest Cline: Ready Player One

Spoilermentes!

A könyv fülszövegét és további értékeléseket ide kattintva olvashatsz.

Úgy gondoltam a következő könyvkritikám vagy ajánlószerűségem olyan legyen, amit nyugodt szívvel utánadobnék bárki után az utcán, persze nem azért, hogy bántsam őket, inkább, hogy ők is elolvassák ezt a remek könyvet.

A Könyvhéten vettem, kemény 500 forintért, de azt hiszem, teljes áron is beruháztam volna rá, de ha nekik nem kellett a pénzem, hát nem ellenkezdtem.
Amikor megvettem a könyvet egy lány mögöttem azt mondta, nem nekem, inkább csak a barátnőjének, hogy nagyon helyes hogy erre is beruházok, mert ez nagyon jó. Aztán most egyetérthetek vele, mivel a könyvheti bevásárlásom alatt megszerzett 2 tucat könyvem közül akadt pár, ami nem igazán tetszett, szóval ideje volt valami kiemelkedően jónak jönnie.

A történet szerint egy online világ lassan elkezdi átvenni az igazi helyét. A tervezője viszont elhalálozik, és nem igazán tudja kire is hagyja ezt a vállalatot és megszámlálhatatlan nagyságú pénzét. Végül úgy dönt, meghirdet egy játékot, amit átvitt értelemben a 80-as évek segít megoldani. De évekig semmi fejlemény nem történik, míg végül a főhős rájön az első nyomra és kezdetét veszi a pénz utáni hajsza.


Nem igazán szeretem a számítógépes játékokat, az aknakeresőt se nagyon értem, hogy is kéne játszani, de ez nem tántorított el és bár a legtöbb esetben fogalmam se volt, hogy milyen játékról beszélnek vagy milyennel játszanak, jó volt olvasni (ráadásul a fontosabbakat úgyis leírta részletesen). Az volt az egyik legjobb dolog a könyvben, hogy töménytelen easter egg (húsvéti tojás [bár aki nem tudja mi az valószínűleg magyarul se érti]) fordult meg a lapokon és én ezekért mindig is oda voltam, legyen szó filmről, tv sorozatról vagy könyvről. 

A 80-as évek hozzám nem igazán állnak közel, mert akkor még nem igazán léteztem, és amit eddig megtudtam róla annyira nem is akarok oda visszamenni, bár a 90-es évek se jobbak... De itt kellemes atmoszférát teremtett. 

A történet végig izgalmas, mert egy idő után már nem csak a játékban folyik a harc. A karakterek jól kidolgozottak, bár a végéig nem is látjuk őket, csak a hangjukat halljuk és a felhasználójukat az OASIS világában. Először nehezen szoktam meg a sok leírást, de aztán belejöttem és pörögtek szemem előtt a lapok. Volt 1-2 jelent, ami aztán nem sikerült olyan jóra, leginkább az ellenség nem tetszett, csak egy karakter volt kidolgozva, a többiek pedig bábok voltak mögötte és nem éreztem azt, hogy ez túl nagy veszélyt jelentene, de ez lehet inkább annak a hibája, hogy a vége szerintem elég kiszámíthatóra sikeredett
Volt aki nem erre számított? Már a fülszöveget olvasva is erre asszociál az agyunk, túl nagy klisé és már ezerszer láttuk, olvastuk. Ez az egyetlen negatívum, persze nem azt mondom ezzel, hogy a vége el lett volna rontva, mert így is jó volt, sőt azt kívántam bárcsak sorozat lenne, hogy még többet olvashassak a világról és a szereplőkről. 

Szó van róla már régóta, hogy filmre viszik, viszont én félek attól, hogy túl sok mindenben eltérnének, pláne a sok pop-kulturális utalás miatt. Azt meg nem akarom, hogy egyik-másik filmrészlet megváltozzon, mert a stúdiónak pl. nincs joga az adott filmhez. 

Összefoglalva tehát én mindenkinek ajánlom, izgalmas, meglepetésekben gazdag, szerethető szereplőkkel telerakott érdekes olvasmány. Nem is kérdés, 5 pont.

1 megjegyzés:

  1. Én is a könyvhéten szereztem be a saját példányom és azóta is örülök magamnak, hogy egy ilyen jó könyvet sikerült megszereznem ilyen olcsón.
    A könyv egyszerűen zseniális, egy kockától a kockáknak:) Minduntalan eszembe jutottak a középsulis éveim olvasás közben, mikor a fél életünket egy MMORPG előtt töltöttük, majd a suliban aludtunk és megbeszéltük mi lesz a délutáni program:D

    VálaszTörlés